Nyomtatás

 

Részlet Zsongor atya végrendeletéből

Én, dr. Aczél László Zsongor pálos szerzetes Istennek adtam életem, mindig arra törekedtem, hogy Jézus tanítása szerint az Úr akaratát tegyem. Mivel a körülményekből ezt látom, készséggel elfogadom az ő hazahívó szavát. Nem vagyok rá méltó, de nagyon boldogan vágyódom arra, hogy a mennybe fölvett Szűzanya, Szent József, a magyar szentek, védőszentem Szent László, Remete Szent Pál és Boldog Özséb atyánk, a pálos mindenszentek társa lehessek egy örökkévalóságon át; boldogan szerethessem és dicsőíthessem a Szentháromságos Egy Istent.

Négy éves koromban karon ülő gyerekként meghívott az Úr, hogy az Ő papja legyek, valamint 10 éves voltam, amikor a Jakab-hegyen pálos szerzetesnek is, hogy Isten jelenlétében és csendjében, békéjében és szépségében élve imádkozzak, engeszteljek és vezekeljek ezért az áldott magyar népért.

Különösen hálás vagyok a Szentháromságnak, hogy megismerhettem a Betlehemi Nővérek közösségét, akik Szent Brúnó példája szerint már itt a földön a mennybe fölvett Szűzanya életét élhetik. A jó Isten áldja meg dr. Szendi József és dr. Márfi Gyula püspök atyákat, akik a letelepedési engedélyt megadták, ill. dr. Várszegi Asztrik főapát atyát, aki a letelepedés telekkönyvi biztosítását rendezte. Szívügyem, hogy Magyarországon is legyen ilyen Istennek szentelt monasztikus élet. Eddigi imáimat, munkámat és életemet szívesen ajánlottam fel e célra. A Szűzanya tudja, hogy mikor akarja ő ezt megvalósítani. Szent Brúnónál és Szent Józsefnél szívesen könyörgök értük.

Nagyon sokan kérték imáimat és én boldogan vállalkoztam arra, hogy az Úr elé álljak értük. Kész vagyok arra, hogy áldozati gyertyám utolsó lángja is értük lobbanjon.

Nagy kegyelemnek tartom, hogy pálos szemlélődő hivatásomnak megfelelően a szemlélődő ima útjairól 14 éven át elmélkedhettem a testvérekkel együtt. Kerestük a mennybe vezető utat és próbáltuk tanulmányozni a mennyországi életet.

Köszönöm az Úrnak, hogy annyi szép gondolatot adott, amelyeket a szentbeszédekben megoszthattam a testvérekkel. A szemlélt dolgokat másoknak átadni nekem is mindig örömem és boldogságom volt, ahogy ezt a kincset tudtam gyűjtögetni testvéreimnek.

„Boldog vagyok, mert azt mondták nekem, hogy felmegyünk az Úr házába.” (vö. Zsolt 122)

2014. február 1.