P. Bátor Botond OSPPE: Zsongor atya, a pálos szerzetes

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.”

(Reményik Sándor: Kegyelem – részlet)

A költő fenti szavaival fejezte ki gondolatait Dr. Aczél László Zsongor atya, amikor szentelésének és szerzetesi fogadalmainak jubileumát ünnepelte. Most, amikor Isten akaratát elfogadva szembesülünk azzal a ténnyel, hogy 2014. február 5-én, életének 72. évében a budapesti pálos kolostorban a szerzetesrendi testvérek körében szentségekkel megerősítve, hosszú, türelemmel viselt betegség után csendesen az égi hazába költözött, Reményik Sándor versrészletével emlékezünk arra, hogy Isten miképpen működött pálos szerzetespapi életében.

Zsongor atya 1942. július 1-én született Máramarosszigeten, később a családdal Pécsre költöztek. Itt végezte általános és középiskoláját. 1953-tól a pécsi Sziklatábor katakomba-cserkészcsapat tagja volt Kicsi Szarvas néven, majd 1958-tól felszenteléséig önálló csoportvezető- ként működött Zsongor fedőnévvel. 1958-ban – középiskolásként – pálos juvenista lett. A földalatti noviciátust 1959-ben végezte, immár Zsongor rendi néven. 1960-ban tette le első fogadalmát, majd 1963-ban az örökfogadalmát az akkor titokban működő Pálos Rendben. A Székesfehérvári Egyházmegyébe jelentkezett kispapnak. Teológiai tanulmányait a Szegedi Hittudományi Főiskolán, majd az Esztergomi Hittudományi Főiskolán végezte. Székesfehérvárott szentelték pappá 1965-ben. Ezután Budapesten, a Központi Hittudományi Akadémián szerzett doktorátust 1967-ben. 1969-ig káplánként működött Budafokon, ezt követően Székesfehérvárott előbb Kisberk Imre püspök, majd Dr. Szakos Gyula püspök titkára és szertartó volt 1984- ig. Az Országos Liturgikus Tanácsnak 1972-től tagja, majd 1976-tól 2007-ig a titkára volt. 1984-től Pilisborosjenőn plébánosként dolgozott 1989-ig. A rendszerváltás időszakában, a Pálos Rend újraindulásakor, 1989-től pálos szerzetesként előbb a pécsi, később a budapesti kolostorban szolgált. 1990 és 1992 között a Sziklatemplom igazgatója volt. 1992 és 1999 között a halásztelki plébánia vezetőjeként teljesített papi szolgálatot. 1992–93-ban a Magyar Cserkészszövetségen belül működő Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közössége országos papi elnöke volt. 1999-től haláláig a budapesti Sziklatemplomban szolgált, ahol a gyóntatásban, lelkivezetésben, imaórák vezetésében, a szentségek kiszolgáltatásában, vagyis papi szolgálatában számtalan embernek segített a Krisztus-követés nehéz, de édes útján. A Pálos Rend történetének fáradhatatlan kutatója volt. A rend új kolostorának, Hargitafürdő megalapításának támogatójaként szenvedését, életét elsősorban ennek a szent célnak a megvalósulásáért ajánlotta fel.

Isten meghallgatta felajánlását és hisszük, hogy Zsongor atya most már odaátról fogja tovább segíteni a már ott lévő pálos elődeinkkel együtt rendünk életét.