Zimányi Ágnes

„Egész életem az Úr Isten igézetében telt el” - Dr. Aczél László Zsongor pálos szerzetes hetven éves

A hegyekben Boldog Özséb kis remetelángokat látott, melyeket egy nagy szeretettől lángoló közösségbe gyűjtött össze. A magyar remeték fenn a hegyen, Isten közelében az emberekért imádkoztak. Aczél László Zsongor gyermekkorában találkozott a pálos hivatással, amikor édesanyja elengedte a Mecsekbe, a Jakab-hegyi pálos kolostor romjaihoz, nyári táborba. Ott hallott először a látomásról, és a gyermek egész életére szívébe véste remete Szent Pál és Boldog Özséb lángoló Isten-szeretetét. A börtönből szabaduló Bolváry László Pál pálos atya fogta össze a fiatalokat, az ő hitoktatása rakta le az alapokat a krisztusi életeszmény megvalósítására. Zsongor atya rendi nevét is a Mecsekben található Zsongor kőről kapta.

A hetvenedik születésnapját ünneplő Zsongor atya* ötvenkét évvel ezelőtt tette le a pálos fogadalmat. Akkor már tudta, hogy 1952-ben a magyarországi pálosok mind börtönbe kerültek, ítéletüket a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós perben kapták. Zsongor atya titokban élte meg pálos hivatását, és 1965-től papként szolgálta egyházát. A rendszerváltozáskor Pilisborosjenőn volt plébános. Előtte 15 évig Székesfehérváron élt, mint püspöki titkár és szertartó. 13 évig Kisberk Imre püspök mellett, majd a főpásztor halála után még két évig Szakos Gyula püspök munkáját segítette. 1984-ben kérte a főpásztort, hogy engedje ki plébániára. Ekkor már húsz éve voltam pap és szerettem volna plébánián szolgálni – emlékezik vissza Zsongor atya. Így került azután Pilisborosjenőre, a község kicsi volt, nem volt szükség állami engedélyre sem.

Öt esztendő után, 1989-ben jött a fordulat, és az Állami Egyházügyi Hivatal megengedte, hogy a szerzetesek is közösségben élhessenek. 1989 szeptemberében Zsongor atya Pécsre került, ahol megindulhatott a pálos közösségi élet, Bolyós Ákos atyával, Máthé Péter tartományfőnökkel, Temesváry Károly Benedek atyával, és egy-két jelölttel, akik érdeklődtek a pálos élet iránt.

Egy esztendő után a rend visszakapta a budapesti Sziklatemplomot és a mellette álló kolostorépületet is. Ekkor Zsongor atya Budapestre költözött, és a Sziklatemplom templomigazgatója lett. Jelenleg is máig a Sziklatemplom melletti kolostorban él.

Ma is rendkívül aktív lelkipásztor, keresett lelki vezető, gyóntató, több éve tart előadást a szemlélődő imáról. A pálos lelkiséghez hozzá- tartozik a szemlélődőéletmód. Ennek elméleti megalapozása – magyarázza Zsongor atya, hogy a szemlélődő ima lépcsőfokairól együtt gondolkodunk a testvérekkel. A csütörtöki imaórák immár tizenkét éve folynak. Jézus mondja – hangsúlyozza Zsongor atya, hogy szüntelenül imádkozzatok, tehát az ember nem hagyja abba, hanem mindig előre halad az úton, és szívében mindig újabb és újabb mélységek tárulnak fel. Az aktív összeszedettség, Isten jelenlétének a tudatosítása, az ember részéről egy lehetőség. De a szemlélődő imában Isten adja meg, hogy ráébredjünk Isten jelenlétére, szeretetére, önmagát ajándékozó jóságára, hiszen Ő azt akarja, hogy bennünk legyen, mi pedig őbenne. Ebből születik az újabb és újabb elmélkedő imádság, ezt próbáljuk a szívünkbe vésni.

A rendszerváltozás után nagy volt az érdeklődés, sok novíciusa volt a pálos rendnek. Mára az érdeklődés csökkent, de ma is vannak fiatalok, akiket elbűvöl a szemlélődőélet, és a magyarságért végzett engesztelés. Zsongor atya sorolja a pálos rend négy kolostorát. A budapesti Sziklatemplom mellett ott van a pécsi rendház, azután Pálosszentkút és Márianosztra is. A rend iránt mindig vannak érdeklődők. Őket szívesen fogadjuk a pálosszentkúti monostorban, amely a fiatalok képzési helye.

Az én egész életem az Úr Isten igézetében telt el – mondja Zsongor atya mosolyogva, és hozzá teszi: a fiatalok ma is a bensőséges Isten kapcsolat miatt vállalkoznak a pálos életre. Remete Szent Pál és Boldog Özséb atyánk példája ma is élő. Egyrészt csodálatos dolog a magányban Istent szeretni, másrészt a közösségben Istent dicsérni, és a közösség szeretete által megvalósítani a felebaráti szeretet parancsát is. A közösség persze nemcsak a szerzetesi közösséget jelenti, hanem mindazokat, akik hozzánk jönnek, lelki eligazítást, tanítást kérve, hogy az Úr szeretetében egyre jobban tudjanak ők is növekedni. Ez a mi szívünk vágya is, hogy „Isten legyen minden mindenben” (1Kor 15,28), ahogy Szent Pál apostol írja az első korintusi levél 15. fejezetében.

* Zsongor atya 2014. február 5-én hosszú, türelemmel viselt betegség után csendesen az égi hazába költözött.

(Az Új Ember 2012. július 8-i számában megjelent cikk átvétele; a szerző engedélyével)